Megyénk szinte minden tájegysége híres különleges természeti értékeiről, védett területeiről. A Rétköz az egyetlen olyan kistájunk, ahol (a Tisza hullámterét kivéve) nincs ilyen nevezetesség. Ennek oka szerencsére nem a természeti értékek hiánya, csupán az, hogy eddig kevés figyelem fordult erre a térségre.

Az Ifjú Botanikusok Baráti Köre partnereivel (E-misszió Egyesület, Hortobágyi Nmezeti Park Igazgatóság) együttműködve 2008-2009-ben a teljes kistájra kiterjedő terepi természetvédelmi felmérést végzett a Rétközben, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium pályázati (K-36-08-00230A) támogatásával.

A felmérés során mintegy 450 természeti terület (több, mint 8000 ha kiterjedésben) került elő. Ezek bejárásával 24 típusú természetes élőhelyről, 20 védett faj 150-nél is több állományáról, ezek állapotáról, és a veszélyeztető tényezőkről kézült dokumentáció. Remélhetőleg ez a munka is hozzájárul ahhoz, hogy a Rétköz pótolhatatlan természeti öröksége mindannyiunk ügye: büszkesége, kincse és felelőssége legyen a jövőben.

A Rétköz a Tisza felső szakaszának szabolcsi mélyártere, mely a folyószabályozások és lecsapolások előtt (a XIX. század közepéig) kiterjedt lápvidék volt erdőkkel, tavakkal, rétekkel, lápokkal, kanyargózó vízerekkel. A tájegység peremén, illetve a belső szigeteken, homokhátakon megtelepült falvak lakói ezekhez a körülményekhez alkalmazkodva halászattal, csíkászattal, nádvágással, sulyomszedéssel, teknősbékafogással és egyéb tevékenységekkel egészítették ki állattenyésztésből, kisebb részben földművelődésből származó megélhetésüket.

Az ármentesítés és lecsapolás eredményeként alapvetően kultúrtájjá változott Rétköz mind a mai napig igen szép arányban őrzi természeti értékekben gazdag vizes élőhelyeit. Legjellemzőbbek ezek közül a lápok: Azokon a mély fekvésű helyeken, amelyekiet szinte egész éven át víz borít, az évszázadok alatt képződő tőzeges talajon zsombékosok, úszóláőok, különleges hínárvegetáció alakul ki, különleges állat- és növényvilággal. Mellettük igen nagy kiterjedésben találhatók füzes ligetekkel, nyaras facsoportokkal tarkított rétek, legelők, ahol három védett orchideafaj is előfordul. Szintén komoly értéket képviselnek a Rétközt egykor behálózó patakok, erek (Szebecse, Járat-ér, Kis-Tisza) medreinek maradványai, a kis foltokban megmaradt szikesek, továbbá a 4-5000 évvel ezelőtt itt élt lovas népek által emelt 3-12 méter magas síremlékek, a kunhalmok.

A Rétköz természeti kincsei csak akkor őrizhetők meg, ha a jövőben megfontoltabban gazdálkodunk a táj meghatározó erőforrásával, a vízzel. Tekintettel a napjainkban zajló klímaváltozásra és a mezőgazdaságot  érintő kiélezett versenyhelyzetre, gazdasági szempontból is az az érdekünk, hogy az eddigi egyoldalú és igen költséges vízelvezetés helyett a megfelelő adottságú területeken (belvizes szántókon, réteken, lápokban, mocsarakban, régi tómedrekben) megőrizzük a természetes vizeket, valamint az ezekhez a környezeti adottságokhoz alkalmazkodó mező- és erdőgazdálkodást folytassunk.

Kékcse környéke különösen gazdag természeti értékekben. Nagy kiterjedésű, igen változatos élővilágú kaszálók, legelők, láposok, nádasok terülnek el az impozáns homokhegyek között. A község környékén 6 védett növényfaj (köztük 2 ritka orchideaféle!) került elő a kutatás során.