Amikor két ember - egy férfi és egy nő - úgy döntenek, hogy összekötik az életüket, együtt szeretnének élni, házasságot kötni majd családot alapítani, akkor óhatatlanul fel kell, hogy vetődjön a családtervezés kérdése!

A családtervezés szűkebb értelemben a születendő gyermekek számának, születésük idejének, a köztük levő várható korkülönbségnek a közös megtervezése, valamint a gyermek neveléséhez szükséges legkedvezőbb feltételeknek a megteremtése.

Ennek legfontosabb eleme az ép család. A család a társadalom alapegysége, az ember a családban éli meg a legszemélyesebb kapcsolatait, és itt találhat igazán önmagára. Ezért nagyon fontos a megfelelő párválasztás, a harmónikus felelős párkapcsolat, a hosszú távra szóló, kölcsönös elkötelezettség. A házasság előtt tisztázni kell a terveket, célokat, ki mit vár a másiktól, mikor és hány gyermeket szeretnének, hol fognak lakni, hogyan képzelik el közös életüket.

A házasság, (együttélés), mindkét fél részéről alalmazkodóképességet és türelmet kíván. Kétségtelen, hogy két egymást szerető ember kapcsolatában időről időre felbukkan a vágy, hogy valami maradandót tegyenek, valami olyat hozzanak létre ami a kapcsolatuk értékét mutatja, megőrzi. A gyermek az, aki a férfi és a nő kapcsolatának legnyilvánvalóbb és "maradandó alkotása".

A gyermek életre hívása felelős döntést kíván meg a pártól, ami óhatatlanul felveti a születésszabályozás  (fogamzásszabályozás) illetve a családtervezés kérdéskörét.

Miért hasznos dolog ez?

Ha tervezett időpontban jön világra a gyermek, akkor a számára legideálisabb körülmények közé születhet, amelyet a család csak biztosítani tud.

A gyermeket tervező párok a lehető legjobb egészségi állapotban és a megfelelő körülmények biztosításával, szeretettel várják születendő gyermeküket.

A gyermeket nem tervező párok az általuk választott születésszabályozó módszer helyes alkalmazásával elkerülhetik a nem kívánt terhesség létrejöttét.

A természet gyakran rácáfol az emberi tervezésre s megmutatja, hogy a tes és a lélek összhangja már megfelelő volt ahhoz, hogy egy új élet megfoganjon. Ilyenkor a gondolkodás kullog az események mögött!

Mások gyakran a fordítottjától szenvednek, éveket várnak a babára, küszködnek, hogy sikerüljön megfoganni.

A páros döntések meghozása sohasem egyszerű, hiszen két ember természetes, hogy kétféleképpen reagál ugyanarra a dologra. Nagyon fontos, hogy képesek legyünk meghallgatni és elfogadni a másik mienktől eltérő érzéseit, gondolatait. Nem mindegy, hogy milyen a család légköre, amibe a gyermek születik.

Milyen nyugalommal és bizakodással tekinthet a gyermekvállalás elé az, aki teljes családból, egymást támogató családtagok közül indul a saját élete felépítése felé. Mennyivel nehezebb annak, aki a családjában kevesebb biztonságérzést, örömöt tudott átélni. Nem könnyű, de annál nagyobb dicsőség, ha sikerül nem megismételni a szüleinknél látott boldogtalan, szerencsétlen életvezetést, hanem társunkkal összefogva igyekszünk jobbra, szebbre fordítani a saját és gyermekeink sorsát.

A kérdés az, hogy mit vagyunk képesek meglátni az adott helyzetből?

A gyermek vállalása akkor jelent "gyermekáldást", hogy ha lehetőségként éljük meg, hogy valami "gyümölcsöző vállalkozásba" foghatunk ezáltal, - egy gyermekcsemete "termőfává nevelésében" összeszedjük mindazt a testi és lelki erőt, amit az élettől kaptunk, amit megőriztünk, ápoltunk, fejlesztettünk. Az élet legnagyobb ajándéka az önzetlenül szerető szülő.

A gyermek a családi boldogság forrása és akár "tervezett", akár "nem tervezett" egyformán szeretetet érdemel és vár a szüleitől.

Ez a rövid gondolatsor remélem segít a leendő szülőknek abban, hogy közös életüket, egymást kölcsönösen szeretve, kiegészítve születendő gyermeküknek olyan családi fészket biztosítsanak, amelyben harmónikusan fejlődhet s kiteljesedhet kis élete.