Elsüllyedt buckavidék
Nehéz elképzelni, hogy jégkorszak végén a Rétköz felszínét is a nyírségihez hasonló délceg buckák uralták. Ezt követően azonban a terület (a Bodrogközzel együtt) környezetéhez képest jelentősen (15-25 méterrel) süllyedni kkezdett. Ennek következtében jelent meg a területen a Tisza, amely kanyargózó mozgásával a magasabb felszíneket letarolta, szigetekké tagolta, aza alacsonyabbakat pedig a hegyekből hozott hatalmas mennyiségű hordalékával töltötte fel.
Így alakult ki aza hatalmas medence, mely ma a Rétköz központi részét alkotja. Bár az egykor megsüllyedt buckák emlékeként a felszín máig enyhén hullámos, komolyabb homokhegyek csak a tájegység peremi részein (a déli, Nyírség felőli oldalon, és északon, Dombrád és Döge között) találhatók.
Rétközi homokhegyek
Szigetvári Csaba felvétele
Sokan úgy képzelik, hogy a Tisza, (a szabályozások előtt) a Rétközt mint egy lavórt feltöltötte, elmocsarasította, majd a tokaji kapu irányába távozott. Korántsem így működött a dolog. Az enyhén hullámos felszínű medencébe a folyó vize több kisebb, sajátos hálózatba szerveződő mederrel rendelkező ágon, éren (Szebecse, Kis-Tisza, stb.) át érkezett, fokozatosan töltve fel az itt található tavakat, lápokat, réteket, ám szárazon hagyva a kisebb kiemelkedéseket. Apadáskor aztán ugyanezek a medrek vezették vissza a fölös vizeket a Tiszába. Sőt, a Nyírség felől, a buckavölgyek időszakos "folyásaiban" érkező vizek is ezeken át távoztak a területről. Ebben az időszakban még kiterjedt erdőségek, úszólápok, nádasok, zsombékosok, és sekély tavak uralták a tájat.
Belvizes években kirajzolódnak a régi tavak és lápok
Vácz Sándor felvétele
A Rétköz ősi világa tehát egy bonyolult, de jól szabályozott rendszerbe szerveződött. Olyanba, amibe az ember is jól be tudott illeszkedni.
A Rétköz laposa